VERSEK
Olyan szegény ember vagyok,hogy ilyent még nem láttál
De szerintem ilyen esetről mégbár nem is hallottál
Nincs nekem laptopom,hogy tudjak nettezni
Ami volt,az egy éve megszűnt létezni
Nincs nekem normális telefonom,ami jó volt azt eladtam
És a rosszabbikkal maradtam
Nincs nekem sportcipőm,csak egy amelyik kicsi
A magastalpú pedig kezdett lebomlani
Nincs nekem olyan ruhám,ami a méretem lenne
A nadrágok kínos ... de csúsznak le
Nincs nekem blúzom,ami ebbe az időbe megfelelő lenne
Vagy melegem van,vagy megfázok benne
Nincs nekem senki kivel beszélni tudjak
Valaki,kihez pár békés szót szóljak
Nincs nekem magánszférám az életem figyelve van lépten nyomon
Nem,nincs nekem egy áldott,nyugodt napom
Nincs nekem ismerős,vagy barát
Ki meghallgatná kicsi szívem szavát
Nincs nekem más csak sok szabadidőm,ami negatívan telik
Minden porcikámat keményen megterhelik
Gondokban gazdag vagyok, mert mást sem csinálok
Csak azon az egyen rágcsálok
Hogyan tovább,mégis mi legyen
Hiszen a kiskutyám az én életem
Megváltozott,nem a régi
Agresszív és nem lehet vele bírni
Ha itt van az,aki irritálja
Máskor csendes és elvan,mintha valahol neki fájna
A netten lógok,abban reménykedve
Rábukkanok gyorsan egy munkahelyre
De csak kettő van fent a netten
És mindkettő esélytelen
Az egyikhez már ötször jelentkeztem
Egyszer egy napra még ott is lehettem
Másnap reggel jött az üzenet :
Nem kérünk belőled
Lehúztam egy teljes napot náluk
Abból egy vacak banit azóta sem látok
Ha akkor nem kellettem,most sem kellenék
Oda hiába is jelentkeznék
A másik nyíltan elmondta előre
Inkább nincs is szükségük munkaerőre
Szóval fölösleges mindkét helyre bekopogni
Én ott úgysem fogok munkát kapni
Unatkozom,mert bele vagyok fáradva az itthonlétbe
Fáj a lelkem is,mikor hallom mi megy a tvbe
Másképp látom én ezt az egész világot
És úgy érzem ennek a járványnak csináltak reklámot
Vannak még pusztító kemény betegségek
De attól folyik még békésen az élet
Mintha velem cseszett volna ki még a világ is
Ez a bezártság egyszerűen nem normális
Ha minden menne normál kerékvágásba
Talán én is mehetnék valahová munkába
Megszűnne az összes problémám
Lenne elég pénzem,hogy fenntartsam a kutyám
Tudnék venni magamnak mindent,mire szükségem lenne
És itthonülni sokat nem kellene
Végre nyugodt lehetnék
S mire nagy szükségem van mindent meg is vehetnék
Akkor már az sem bántana,hogy nincs nekem emberbarátom
Mert,hogy átöleljem kutyuskámat én csak azt várom
S minden nyugisabb és szebb lehetne
De addig élek itt e szörnyű szegénységbe
S mire eljön a pillanat,hogy minden megváltozhazna
Úgy érzem nem lesz akkora nekem kiskutya
Ő sem bírja már lassan idegileg tovább
Az egészsége sem csodás
Nem tudom mi lesz mi velünk
De bár tudom együtt leszünk
Mert nekem ő az egyetlen gazdagságom
Nincs semmim és senkim rajta kívűl ezen a világon
Csak az az egy szomorít el,hogy nem adhatom meg a legjobbat neki
Pedig ő aztán igazán megérdemelné
De lehet az a baj,hogy ilyen rossz gazdát kapott
Itthon azt mondják,hogy "jobb ha elaltatod"
De a boldogsághoz nem kell sok,csak nyugalom és némi szeretet
Megszabadulni csak úgy egy élőlénytől nem lehet
Ez nem panasz akar lenni,és nem is mérhetetlen bánat
Csak az élet néha elléggé fájhat
Mikor nem ragyog egy reménysugár sem benne
És nincs senki ki veled lenne
Rossz, ha nem vesz körül szeretet
És az,akit szeretsz,boldoggá nem teheted
Látod ahogy szenved,és meg van kötve mind a két kezed
Talán egy kicsit enyhítheted
De hosszú távon nincs semmilyen remény
Az élet néha igazságtalan és kemény ...
Ennél nagyobb és rosszabb büntetés nincs is ....
De végül csak jobbra fordul ... reménykedsz mégis