VERSEK
Kedves Senki! Kedves képzeletbeli olvasó
Nem lesz ki ezt elolvassa,hát mit is mondjak? Marhajó!
Kinek öntsem ki a lelkem és annak összes szemetét
Ki az,aki engem végül jóra int?
Ki az,aki belém önt egy kis lelket?
Ki az,aki nem engedi,hogy ennyire egyedül legyek?
Senki,de senki, nincs olyan ember
Minden szavam elszáll a széllel
Most mégis virtuális papíromra vetem
Itt van a bánatom,a lelki szemetesem
Sírni tudnék! Sírjak? Nem felel senki
Szemem kedves ... nedves tetszik lenni
Hopsz,egy könycsepp legurult az arcomon
Szökőár lett,vissza már nem folytom
Zuhog a könny,akár a záporeső
S azt kérdezem én nem vagyok szerethető?
Nem, vagyis nem jön válasz, úgyhogy nem tudom
Mondhatnád,hogy NEM, mert nem veszem zokon
Mondták már,de nem érdekelt,mert gondoltam majd' kisüt a nap is
Nem engedem,hogy a lelkembe egy ilyennel belehasíts
Neked kedves űr, azért megsúgom
Fájt,ezt előtted nem tagadhatom
Olyan szegény vagyok
S most nem anyagiakra gondolok
Jó,úgy is igen,mert nincs már egy árva vasam sem
De puszta,kopár, egyedüliség van a lelkemben
Nem is tudom melyik mondható nagyobb szegénységnek
Ejsze a tiéd, csakis a tiéd te fránya lélek ...
Jó lenne valaki,aki tényleg rád figyel
Ki átlát a szitán,s egyáltalán nem irigyel
Ki látja mi a helyzet,hogy elesett vagy és felsegít
Nem pedig még jobban feltaszít
Annyi gond van,drága Senkim! Jó,hogy itt vagy Te velem
Milyen jó,hogy meghallgatsz most engem
Kár,hogy nem beszélsz,kár hogy nincs mondanivalód
Kár,hogy nincs kezed,mivel a gondjaimat megoldd
Ha beszélhetnél arra kérnél mondjak el most neked minden bánatot
Nem,annyi időnk nincs,annyi mindent nem tudok
Bíztatnál,hogy ráérsz, s mivel én vagyok,de csak egyedül
Így van időd arra,hogy gondjaimban elmerülj ...
Hát jó,meggyőztél mesélek neked
Ismerj meg egy összetörött lelket
Ugye tudod,hogy magányos vagyok?
Hogyne tudnád,néhány sor óta csak ezt hallod
Akkor most tudnod kell ennek a gyökerét és okát
Ez a gyerekkoromtól mostanáig vezethető át
Mindig más voltam,mint a többiek
Engem mindig más dolog érdekelt
Szabad szellemű voltam
Én az oviban sem játszodtam
Alkotni próbáltam,álmodtam a világot
Rajzoltam és próbáltam írni betűket meg számot
Siettem valamerre,nem adtam időt magamnak a játékra
Ezt pedig senki de senki nem bírta
Tudtam vigyázni magamra,önálló voltam
Elejembe jöttek,de én meglógtam
Hazaértem,átöltöztem,mire betoppant a kísérőm
Nem,én nem fejlődtem túl későn
Úgy éreztem ismerem az életet
S pontosan tudtam mi leszek,majd,ha nagy leszek
De ahogy telt az idő és én a céljaimat követtem
Úgy azon az úton,egyedül elvesztem
Segítséget kértem,de senki nem segített
S akkor lassan minden tönkrement
Az életem olyan volt akár egy hullámvasút
Többet volt lent ... ez van,így alakult ...
Aztán kudarc követte a kudarcot
Néha minden erőm elhagyott
Néha menekülni próbáltam a problémáim elől
S gondoltam a megoldás az,ha valaki majd megöl
De nem éltünk annyira veszélyes világban
Ezt a feladatot vállaltam, -vidáman-
S aztán csalódottan eszméltem rá többször
Erőssebb vagyok,nincs hogy engem megölj
Befejeztem a kísérletet,új lapra fordítottam
Kudarcot és tévedést ismét bőven felhalmoztam
Voltam a menyországban, s megjártam a poklok poklát
De nem találtam meg a támaszt,sem pedig a halált
Itt vagyok még mindig ... most már pontosan tudom mi az ami kell nekem
De esély arra,hogy az nekem meglegyen?
Optimista szemszögből is nulla
Próbáltam,próbálkozom újra meg újra
Igazán szükségem csak arra lenne
Legyen lefoglalva ez a pörgős elme
Hasznossá kellene tegyem magam
Nem lennék akkor ilyen magányos bajban
Ha le tudnám kötni valamivel az agyamat
Többé nem bántanám magamat
Nem bántana az sem annyira,ha mások bántanak
Nem lenne idő ilyen problémáknak
Most igenis fáj,ahogy sértegetve vagyok
És figyelmet,szeretetet senkitől sem kapok
Bezárkóznék a szobámba,de nem tudok
Intim szférát,magánterületet nem kapok
Régi búvóhelyem a fürdőszoba volt
Most már ha öt percet ülök bent valamelyik fut
És bekiált,hogy most azonnal nyisd ki az ajtót lássam mit csinálsz
Nem-e ismét valami rosszban sántikálsz
De én nem csinálok semmi rosszat,erre esküszöm
Megtiltották,hogy bárkivel is kapcsolatba kerüljek - eltűröm
Minden nap százszor mondom el az imát
Istenem,kérlek adj nekem valamilyen munkát!
Eddig talán sokra vágytam,haladni akartam,hogy elmehessek innen
Most már Tőled én ezt sem kérem
Csak azt,hogy sokáig lehessek távol
Annyi elég,hogy tudjak gondoskodni magamról és a kiskutyámról
És telnek az órák,a napok és a hetek
Kedves Senki! ezekbe a mondatokba lassan beleveszek
Csődöt mondtam én,s látom lassan csődöt mond a világ
Ha nem volt ki engem átsegítsen, most mindenkit ki vezet át?
Még mindig nem tanultál meg beszélni
De érzem,hogy mit akarsz mondani
Mindenkinek saját magáról kell gondoskodni
Lelkiegyensúlyáért jó felé támaszkodni
Én nem tudok! Segíts te nekem
Azt mondtad meghallgatsz,akkor így is legyen
Elmondom a titkomat ... te nem vagy elég beszélőtársként nekem
És igen,egyetlen jó,régi barátomat ismét felkerestem
Félek,egyenesen rettegek attól,hogy valamivel megbántusuk majd egymást
Nem akarok rosszat neki,nem kell még egy vitatárs
De emlékszem sok szép dologra, vagy mondjuk úgy élvezetesre
Amit átélhettem csak és kizárólag mellette
Neki nem volt fontos,nem jelentett sokat
Lehet semmit jelentett,ne szépítsük a dolgokat!
De ő volt az egyetlen kiben bízni tudtam
Nem vitás ... nem volt kivétel,neki is hazudtam ...
Romlott lélek voltam? Vagy egyszerűen csak féltem?
Nem tudom,abból mi történt se jót se rosszat nem reméltem
De szükségem van arra,hogy a rosszat jóvá tegyem
Ki szeretném mutatni neki a lelkem
Jó ember nem vagyok, én azt tudom
S most,hogy írtam neki, igen, eltitkolom
De a titok az nem hazugság, csak olyan,ami nem tartozik másra
S elmondjam neked mi a szívem legnagyobb vágya?
Mivel én egyedül vagyok,csak te hallgatsz meg kedves Senki
Valaki olyan,aki tényleg tud felelni
Valaki kiben tényleg bíztam
S a sok rosszat talán megengedi,hogy felülírjam
Ismét teltek az órák,a napok és a hetek
Újdonságot,semmit nem mesélhetek
Nem szívesen beszél velem Ő sem, pedig ő tud beszélni
De azért jó,ha két felé le tudom írni
Neked is kedves Senki,neked is elmondom
És gondjaimat néha vele is megosztom
Most azt gondolod,hogy mocsok ember vagyok?
Mert lelkiszemetest akarok?
Nem erről van szó! Csak ki kell mondjam a bánatom
S ha azt hiszed az segít,elmondom,nem nagyon ...
Soha nem szerettem érzelmekről beszélni
Engem gyengének,megtörtnek ne lásson senki
Csak mikor már az ember a terhet nem bírja
Kimondja és leírja
Tudod te,hogy mennyire fáj nekem az egész életem?
Tudod,mert hetek óta ezt ecsetelem
És az egész világ egyre cudarabbá válik
Hogy megoldás születne,az tényleg nem látszik
És azt tudod mi a legnagyobb bánatom?
Hogy mindazt mit szeretnék a kiskutyámnak meg nem adhatom
És az is fáj nagyon
Hogy nincs hogy szabadulnom
Ördögi kör ez az élet
De nem,saját kezűleg nem vetek én neki véget
Minden nap kínoz,gyötör és fájtatom
Nem,nincs nap,mikor lenne nyugalom
Minden nap leharapják a fejemet
S én nem találom már a hitemet
Hogy valami is változni fog és eljön az az idő
Amikor megnyugodhat a világom,a belső
Ha ne lenne ilyen sok az időm minden baj megoldódna
S talán a sors az életembe békés embereket hozna
Olyant,aki kedvel, olyant, aki szeret
Aki velem együtt sír és velem együtt nevet
Olyan,aki megfogja a kezem ha bajban vagyok
És akkor is szorítja ha látja boldog vagyok
De ez mellékes,nem annyira fontos
Az nem baj,ha az ember kissé magányos
Ha más problémája nincs, az idő nem ádáz ellensége
És ÉL, tényleg él, elmondhatja végre