VERSEK

Egyszer volt,hol nem volt,nem is olyan régen

Egy pokoli tündérmesét sikerült átélnem

Gyermekként léptem bele, sérült lélekkel

Felnőttként jöttem ki őszinte érzelmekkel

Az ember szeret tagadni,és igen büszke fajta 

Nem igazán hagyja,hogy átlássanak rajta

Szégyelli a kudarcait és az összes sebét

Besöpöri a szőnyeg alá,mert az csupán szemét

Felépít egy világot magának,ami szép és boldog

De a hazugság mégis sokszor okoz gondot 

Mert rájössz nem érdemes semmit cicomázni

Az emberek akkor másnak fognak látni

És elhiszik, hogy minden rendben veled 

S nem látnak rajtad soha igaz érzelmeket

Hazudtam,becsaptam, átvertem 

S tőle,hogy ne tegye végig követeltem

Mintha nekem járt volna,hogy őszinte legyen

Holott a rosszat egyedül én kezdtem 

Gyermek voltam és féltem a kudarctól

Van olyan,hogy valaki levesz a lábadról

Csak a távolból látod és nem is ismered 

Hallasz róla ezt-azt, úgymond híreket 

Mindenkiről beszélnek az emberek

S akkor azt,hogy valójában ő milyen is lehet 

Érdekel,és elképzeled ...

Aztán úgy érzed van közös bennetek

Valahol találkozhat az életetek 

De mégis miért? És mi van ha ő nem beszélne veled

S nem vagy te más még,csak egy ostoba kis gyerek 

Megpróbálod máshogy megkörnyékezni 

A társaságát kezded élvezni

Két út áll előtted a búcsúzás

Vagy az igazat mondás

Egyszer mondasz valamit,ami igaz

De ha hazugsággal kezdődött muszáj lesz,hogy folytasd

Néha ismét hazudsz, máskor igazat mondasz 

Ezzel nem segítesz, csupán csak rontasz 

Miért hinne aztán bár egy szavadban is 

Érzed le kellene állnod, muszáj lassíts 

De a hurok első perctől felkerült a nyakadra

És van egy hóhér,aki azt megszorongatja

Kétségbe vagy esve és nem tudod mit tegyél

Ilyen teherrel a hátadon kell,hogy tovább élj 

Mindig hittél abban,hogy jó ember az aki őszinte

És így nem érhetsz az út végére 

Mert a hazugságok mindig kiderülnek

Ez az az út,mit el nem kerülhetsz 

Úgyis minden veszve van, nincs már amit tenni

Hazudtál, elég egyszer is, sosem lehet elfeledni

Igaz ember igaz úton kell, hogy járjon

Vannak tettek, amelyeket muszáj hogy megbánjon 

Megtisztulni csakis úgy lehet

Ha elismered mindazt mi történt veled

A rosszat elfeledni,a jót megőrizni

És a legfontosabb tudni ezzel élni

Várni azt a napot, hátha majd elérkezik

Amikor az életed igazából megismerik

És nem haragszanak rád tovább, hanem megértenek 

Talán akkor boldogabban élheted az életed 

Tündérmese mikor megismersz egy különleges embert

Aki úgy érzed szépen bánik veled

Pokoli az,mikor mindent tönkre teszel

És nem marad többé számodra hely

Pokoli mikor fejed fölött a felhők összegyűlnek

És napról napra jobban sötétülnek

Villámcsapások törnek rád mindenhonnan

S tudod nem süt ki már a nap, míg élsz a nagy titkokban