VERSEK
Itt vagyok a dobozkámba zárva
Négy fal közé,a lakásba
Rossz dolog ilyen magasban lakni
Nincs kert hol némi napfényt tudjak kapni
Be kell legyünk zárkózva, kimenni nem igazán szabad
Ilyenkor egy udvar mekkora szabadságot adhat
Kiülni napozni míg a kiskutya játszik
Idebent hideg van,mindenem fázik
Unatkozom, fekszem az ágyon
Teljen a nap,alig várom
De mégis miért? Hiszen egyformán telik mindegyik
Ó,bár változhatna,nem sokat,csak kicsit
Itt a szobában nyugi van és csend uralkodik
Csak a lelkiállapotom az,ami panaszkodik
Változásra vár, szabad akar lenni
De elveszik a világ lassan,s ezt nem tudja nem észrevenni
Lehunyom a szemem,de nem alszok
Fáradt egyáltalán nem vagyok
Csak elképzelem a világot, és az életet
Úgy,ahogy lenni most nem lehet
Nem tudom mi lesz, véget fog-e érni
Sokan betegek és már sosem fognak hazatérni
Nem tudjuk mi lesz,kinek jár le az órája
Csak tétlenül ülünk, várunk hiába
Minthogy kiélvezzünk minden pillanatot,ami maradt
Talán most szuszogjuk az utsókat
Talán még sok van hátra és szép idők jönnek
Csak azt tudom,hogy az emberek most semminek nem örülnek
Mindenki aggódik a máért s a holnapért
Kihasználni kellene, és nem azt kérdezni,hogy ó, miért
Ez van! Félni, rettegni nem szabad
Élsz, légy hát sokkal boldogabb
Gondolj arra,hogy ha ez lenne a legutolsó napod
Mit tennél, örülnél vagy éppen megsíratod?
Mit ér az élet
Hogyha stresszben éled
Gyűjtünk értelmetlen,haszontalan dolgokat
S ha meghalunk mindaz utánunk itt marad
Most a világ leállt,hogy vegyük észre
Koncentráljunk az emberi értékre
Arra,hogy mosoly járja át arcunkat és ne egy lemosható máz
A hajad a szél lebegtesse,és ne egy fodrász
A kezeidnek nem manikűrösre van szüksége
Hanem csupán egy másik meleg kézre
Minden elmúlik és a végén semmi nem marad
Csak néhány emlék, pár gondolat
A szép percek,amikért érdemes volt élni
Néhány gondolat,hogy az úton mégis merre kellett volna térni
Az idő az egyetlen mit meg nem vásárolhatunk
És ami elmúlt,azon nem változtathatunk
A napfény,a levegő és az eső a megélhetéshez valóban nem elég
Ennél többre van szükségünk még
De élhetsz úgy,hogy felhalmozol mindenféle kincset
Egy nap még talán hasznát veszed,de az úgy nem élet
Ha nincs időd önmagadra és azokra akiket szeretsz
Néha egy emberekkel teli asztal a bőségesen megpakoltnál sokkal többet tesz
De már lehet késő, és ez az átalakulás nem fogja elhozni a kívánt hatást
Megtanulta mindenki a családtól való elhatárolódást
S most összezárva
Élőrukkol sok dühítő tulajdonsága
De lesznek biztosan olyanok is, akik egymásra találnak
És utat törnek maguk előtt a békés boldogságnak